Alább Batthyány-Schmidt Margit köszöntőjét olvashatják.
Faludi Ferenc, a XVIII. századi költő ismert sorával kezdem köszöntőmet:
„Fortuna szekerén okossan ülj…”
Az idén hatodik alkalommal készültünk a FICSAK- kal közösen a Nőnapra. Az évkör ugyanazon idejében – tavasszal, az újjászületéssel, az indulással köszönt ránk. Csodás ősrobbanás előtti fejet hajtás ez az ünnep: a természet állandó megújulása, a női minőség előtt.
Tavalyi köszöntőmet idézem, amikor is a következő néhány mondattal kezdtem: „Örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy itt lehetek Önökkel – a virtuális térben. Hogy miért? Mert folyamatosan keressük, kutatjuk, hogyan tudjuk egymást testileg, szellemileg, lelkileg támogatni az embert próbáló helyzetekben is. Mert hiszen próbára tesz bennünket ez az új – átmenetileg állandósulni látszó – virtuális tér, ami a maga korlátozott lehetőségével bennünk egyre csak növeli a tenni akarást, a rugalmas alkalmazkodást. ”
Nos, igen – egy évvel később meglehetősen próbára tesz bennünket a mostani helyzet is.
Könnyű észrevenni – sőt, ténynek is nevezhetjük – az ünnepek, évszakok állandó visszatérte mellett a ciklusok jelenlétét a történelem, az események – a történelmi események – egymásutánjában.
Könnyű észrevenni, hogy a nagy periódusokban – de a saját életünkben is – mintha ugyanazon emberek bukkannának fel időről-időre: potenciális párjaink (férfiak-nők) hozzák a leckét, munkahelyi (egyéb szervezeti, és közösségi vezetők) teszik elénk a tanulnivalót, asziszták serege teszi ki még az útjelző táblákat is, lehetőségek garmadája szolgálja egyéni és globális fejlődésünket.
Persze csakis akkor, ha észrevesszük. Ha van rá szemünk.
Nézzük az eseményeket, de vajon látjuk-e?
Persze utólag, visszafelé tekintve könnyű okosnak lenni, és megmagyarázni a látszólag egymás után hömpölygő, véletlenszerű történéseket.
Könnyű. Mint ahogy könnyű a mottóban idézett szekéren rázkódni és róni a köröket.
Hogy miért könnyebb? Mert akkor a felelősség, a tudatos odafigyelés, a választás – mint emberi kötelességünk – kiiktatható szótárunkból.
Nőnapra készültünk most is ebben a fejetetejére állt világban. Akkor is, ha az események fősodrában könnyű elveszni. Mert elveszni most is könnyebb, mint figyelmünket fegyelmezetten koncentrálva tudatosan „okossan” ülni a szekéren. Minden történés ellenére és dacára felelősségünk és kötelességünk felhívni a figyelmet NŐ és FÉRFI örök, egymás melletti egyensúlyára. Erő van mindkét minőségben. Nagy erő, de alapjaiban egészen más erő: a női energia befogad, ölel és gondoskodik, biztonságot ad, a saját testében hordja a gyermekét, mindenkiben a saját gyermekét látja.
Nőnapra készültünk a Fiatal Családosok Klubjával együtt a „Szeresd a nőt!” című konferenciával, melynek keretében meghívott vendégeinkkel nő és férfi egymásmellettiségét járjuk körbe. Ugye hány helyen köszön vissza ez a pimasz ciklikusság?
Körbe járjuk, mert a különböző nézőpontok tágítják a teret, segítenek megérteni fontos témákat, segítenek kilépni a megszokott sémákból, segítenek egymáshoz közelíteni eltérő véleményeket, végső soron egymás elfogadásához, tiszteletéhez visznek bennünket közelebb.
Zárásként visszautalok az elején idézett mondatomra: folyamatosan keressük, kutatjuk, hogyan tudjuk egymást testileg, szellemileg, lelkileg támogatni az embert próbáló helyzetekben is.
Ma épp háború dúl egy szomszédos országban.
Ám az ilyen típusú ünnepek alkalmával – és egyáltalán az ünnepkor – mindennek ellenére és dacára megállunk picit, és segítünk visszatérni a középpontunkba: nőként, anyaként, civil szervezetek vezetőiként, mert a mai nap kihívásaira is csak teljes összefogással lehet jó válaszokat adni.
A Nőnap, ez a rendezvény is segít, hogy…
,,Fortuna szekerén okossan üljünk
Ugy forgassuk tengelét, hogy ki ne düljünk.”
