Fogadják szeretettel Dr. J. Újváry Zsuzsanna, egyetemi docens PPKE, cikkét a színdarabról:

Július 9-én, a Batthyány család Tigris utcai kúriájában, a fővárost érintő nem mindennapi hatalmas felhőszakadás és jégeső után hirtelen kiderült az ég; ugyanis a meghívott vendégeknek egészen ragyogó esti élményben lehetett részük. Herdy Mária „Szenvedély és hűség. ZrínyiIlona”c. egy hangra írt színművét láthatták Majzik Edit Jászai Mari-díjas művésznő címszereplésével. A darab rendezője Árkosi Árpád Jászai Mari-díjas művész, a díszletet és jelmezt Libor Katalin tervezte, a zenét Rossa Levente a régizene avatott szakértője szerezte, a producer a Klebelsberg Kultúrkúria Marcibányi Téri Művelődési Központ.

Hedry Mária írónő a Tündér Míra c. színpadi művében, amelyet 2013-ban, a Veszprémi Petőfi Sándor Színházban mutatott be először – a mesejáték nemcsak a gyermekeknek szól – ugyan a természet védelméről ír, ám alapvetően a főszereplő mégis a feltétel nélküli hűség, az önfeláldozás és a bátorság. Ezek a mélyen gyökerező és az emberi méltóságot hűen tükröző eszmék a legfontosabbak a Zrínyi Ilonadrámában is, pedig az írónő elmondása szerint azt Juhász Róza színész és rendező barátnője kérésére és a 2016-os Zrínyi-év évfordulójára írta. Az írónő a főhőst alakító színésznő személyiségére akart koncentrálni. „Együtt választottuk ki egy szép nyári estén Zrínyi Ilona személyét. Tulajdonképpen a színésznő kedvéért csináltam. Akkor még fogalmam sem volt, milyen nehéz fába vágom a fejszémet, hiszen nem vagyok történész”– nyilatkozta a szerző a Felvidék.ma  c. hírportálnak (https://felvidek.ma/2017/02/zrinyi-ilona-vendegeloadas-a-kassai-thaliaban/, 2017.febr.16.)

A kortárs szerzőnő Zrínyi Ilona életét olyan mértékben bele tudta helyezni a kor történelmi valóságába – a szerzőnő elmondása szerint egy évig folytatott történeti kutatást és szakirodalmi áttekintést –, hogy a történész sem talál benne „szakmai hibát”, noha a szépírónak megadatik a történelmi hűségtől való eltérés, az ún. költői szabadság. Hedry Mária azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt olyan drámát alkotott, amely egyszerre hiteles történetileg is, és irodalmilag is remekmű. Bizony jó lenne, ha a középiskolai tananyagba is beillesztenék, vagy legalábbis a diákok színházi élményei között szerepelhetne a darab megtekintése.

Zrínyi Ilonát egy hajófedélzetén látjuk egyedül, tulipános utazóládáján ülve, amint férjével, Thököly Imrével útban van száműzetésük helyszíne, a kis-ázsiai Nikomédia felé. Ez az előadás helyszíne és egyúttal a keretjátéka is. Sem beteges férje, sem kíséretük tagjai nem jelennek meg a színen, Thökölyt prémes köntöse szimbolizálja, amelyet az asszony gyakran megölel – ez igazán kitűnő rendezői megoldás. Az éjszaka csendjében Zrínyi Ilona életének főbb eseményeit eleveníti fel, csapongva, de mégsem rendszertelenül. E fontos pontokból bontakozik ki egy rendkívüli személyiség portréja, aki hűséges Istenhez, hazájához, a szabadság eszméjéhez, családjához, tele van kötelességtudattal, ugyanakkor anya és szerelmes asszony is, aki repesve várta, hogy nálánál fiatalabb férje kiváltsa őt hosszúra nyúlt bécsi zárdai fogságából. Az írónő remekül láttatja Thököly Imre  és a török-szövetség kétes és nehéz kérdését, valamint  gyermeke, Ferkó és mostohaapja közötti konfliktusokat. A néző a bonyolult politikai helyzet megértéséhez is kap fogódzókat, hiszen a 17. század utolsó harmada is tele van háborúkkal: a törökök és a Habsburgok, valamint a kuruc felkelők harcai között zajlott akkor az élet.

A szereplők a hajófedélzeten lévő ablakok kinyitásával lesznek láthatók; a középső fenti ablakban Zrínyi Ilona életének legfőbb vezérlője, Szűz Mária és alatta a kis Ferkó (II. Rákóczi Ferenc) képe. Balra fent, egy másik ablakban apja, Zrínyi Péter, alatta első férje, I. Rákóczi Ferenc. Édesapját és nagybátyját, Frangepán Ferencet Nádasdy III. Ferenccel együtt végezték ki 1671-ben Bécsújhelyen, ill. Bécsben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételükért. A hatalmas családi vagyont is elkobozták, Zrínyi Ilona édesanyja a fogságban megőrült, kishúgát zárdába dugták. Férjéért, I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelemért, akihez elmondása szerint nem szerelemből ment férjhez, de hű asszonya volt, az összeesküvésben való részvétele okán a Habsburg uralkodó, I. Lipót császár és magyar király súlyos fejváltságot követelt: anyósa, Báthory Zsófia és ő maga is, aki hozományát adta oda, 400 ezer forintot fizettek. A jobb oldali fenti ablakban egy angyalszárnyú kisgyermek – Zrínyi Ilona halott gyermekeit jelképezi –, lent másik élő gyermeke, Júlianka képe.

A dráma során Zrínyi Ilonát életének főbb pillanataiban látjuk; menyasszonyi ruhában esküvőjén Munkács várában, ahogy mulatnak, majd Thököly bukása után, ahogy Munkács várát, mint gyermekei és férje birtokát, egyúttal a szabadság szimbólumát védi „Európa legbátrabb asszonyaként”,fejedelemnőként, miközben bátorítja és parancsol a katonáknak, gyógyítja a sebesülteket, betegeket, pedig ő maga is esendő asszony, hiszen állapotos. A főhős leveleiből is bőven vannak részletek a darabban. Nem maradt ki életének és eszmeiségének legfontosabb dokumentuma sem: 1692. január 8-án írt búcsúlevelet szeretett fiának, akit 12 évesen szakítottak el tőle, és soha többet nem találkozhatott vele:  „Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hírnév! Ez soha meg nem hal, hanem örökké él. A földi javak elveszhetnek – az nem baj –, de aki a becsületét elvesztette, mindenét elvesztette”.  És mind Zrínyi Ilona, mint fia így élt és halt meg idegen földön, nem megalkudva, becsületes nevét megtartva.

Köszönjük kedves Zsuzsa.

A színházi estről készült fotókat az alábbi linken tekinthetik meg:

Fotógaléria_Zrínyi_Ilona_2021_07_09