Keresd az Anyát…Magadban!
Anyák napja előtt két nappal ebben a furcsán visszavonult, ámde isteni pompájában arcátlanul tündöklő tavaszban érdemes megállni egy pillanatra. Ezek – Nőnap, Valentin nap, Anyák napja – olyan fontos napok anyaságunk, női értékeink, identitásunk – ősi mivoltunk – elismerésére. Szeretem az ünnepeket, ám ez is – mint minden – akkor töltődik meg valódi tartalommal, ha hiteles, ha őszinte, ha elvárásmentes – ha feltétlen. Ha valóban abból az ősi értékvilágból táplálkozik, ahol az anyaság csakis az „én szívem szerint” létezik, abból fakad, szökken szárba a szülés-születés pillanatával, és fejlődik, gazdagodik, bölcsül a gyermekkel együtt szüntelen.
A legcsodálatosabb dolog, ami létezik a Földön, minden bizonnyal az anyaság. Életet adni, a teremtés részesévé válni nem csak szép, de nehéz is. De most nem erről szeretnék írni. Inkább arról, hogy miért is hasznos ilyenkor kicsit elmerengeni és önreflexiót gyakorolva magunkat górcső alá venni.
Szeretek reggelente mindenki másnál kicsit korábban felkelni. Nem csak azért, mert már a tudomány által is bizonyított tény, hogy ezek amolyan arany órák, percek, amikor valahogy életünk mélyebb dimenzióit is érzékelhetjük. Szeretek ilyenkor elmélázni a szeretteimen, a családomon, és hálát adni mindenért, ami körülvesz. Ebben a hajnali időtlen örökkévalóságban szoktam elgondolkozni ehhez hasonló kérdéseken:
Mit jelent nekem az anyaságom? Milyen hozott mintáim vannak? Meg tudtam-e haladni azokat? Vannak-e példaképeim? Milyen szerepet játszanak az életemben a szűkebb (családi) és tágabb (társadalmi) értelemben vett elvárások? Tudom-e azt mondani mindentől függetlenül és mindenek dacára, hogy elég jó anya vagyok? (…mert már tudom, az elég jó elegendő.) Tudok-e biztonságos menedék, oltalmazó ég, ölelő kar lenni akkor is, amikor az indulatok hevében az ösztöneim egészen mást diktálnának? Tudok-e őrző angyal, éberen tündöklő csillag lenni akkor is, amikor sötét felhők gyülekeznek az égen?
Szeretem az ünnepeket, legfőképp azokat, melyeknél az ünneplés ösztönös, van bennük valami mélyről jövő őszinteség, valami megmagyarázhatatlan szabadság, ami nem köt, hanem szárnyalni enged.
Így vagyok ezzel a mai reggelen is itt a teraszunkon, amikor még mindenki alszik. A magam csendes bizonyossága ölel körül. Az a bizonyosság, hogy Anyának lenni feltétel nélküli ajándék. Hálás vagyok a gyermekeimnek, a felmenőimnek, szűkebb és tágabb környezetemnek, hogy általuk, velük Anyává nőhettem, hogy támogatásukkal megtalálhattam magamban az Anyát. Mindnyájan legjobb tudásuk szerint cselekedtek és cselekszünk ma is.
Szeretem ezt a megmásíthatatlan kapcsot anya és gyermek között. Feltétlen és örök. ..és nem csak a hajnal időtlen örökkévalóságában.
A Magyar Női Unió nevében áldott Anyák napját kívánok minden édesanyának, nagymamának, nőtársunknak.
Szeretettel:
Batthyány-Schmidt Margit