Minden évben eljön a tavasz és megújul a természet. A hosszú, téli, hideg napok utánalig várjuk, hogy a napsütésben, a jó levegőn tölthessük a szabadidőnk egy részét. És minél többet. Szinte magához vonz minket a természet és a napsütés. Alig várjuk, hogy munka után, vagy a hét végén kimehessünk a szabadba. A tavasz a Húsvéti Ünnepekkelkezdődik, amikor rügyezni kezdenek a fák és kinyílnak a első tavaszi virágok.

A természet felébred téli álmából a napsütés, a tavaszi záporok és a meleg hatására. Sokan a nőket a virágokhoz hasonlítják. Magyar és nemzetközi költők és írók művei tanúskodnak erről. De mi kell egy nőnek ahhoz, hogy kinyílhasson és virágozhasson? És mindezt akár egy egész életen át?

Ehhez az kell, hogy megtalálja a saját helyét a világban. Hogy kiteljesedhessen a munkájában, hogy támogató és megértő partnerre találjon, hogy egészséges lehessen ő maga és a családja is, és harmónikus környezetben élhessen. Ha ebből valamihiányzik, már úgy érzi, hogy nem teljes az élete. A virágokhoz hasonlítottam korábbana nőket, mert a virágok sem tudnak úgy illatozni és virágozni, ha nem süt rájuk a nap,nem kapnak elég csapadékot vagy ha nem megfelelő a hőmérséklet körülöttük.

Én nagyon szerencsésnek tartom magam, mert mind a munkámban, mind a magánéletemben megtaláltam a kiteljesedés lehetőségét. Amikor olyan munkát tudvégezni egy nő, amiben megvan az egészséges kihívás, a lehetőség arra, hogy másoknak segítsen és közben ő maga fejlődjön és tanuljon, ennél jobb munka nem is létezik. És mindemellett ha a családja támogatja és harmónikusan tudanak együtt élni,

így rengeteg energiát kap a környzetétől, amit vissza tud fordítani pont arra, hogy a családját elláthassa, segíthessen az idősödő szüleinek és azoknak a rokonoknak ésbarátoknak, akik erre rászorulnak.

Idén tavasszal minden nőnek szüksége van minden okosságára és minden energiájára.Nem mindennapi kihívással kell idén szembe néznünk. Olyan helyzet alakult ki,amilyenben mi, most élő generáció még soha nem voltunk. Talán csak nagyszüleinktőlhallhattunk olyan elrettentő történeteket, amikor a háború alatt vagy után nem volt szabad vagy éppen veszélyes volt szabadon mozogni az utcán, nem volt elegendőélelmiszer a boltokban, sorban állás volt mindenhol és korlátozva volt az emberek szabadsága. A nőknek ez az időszak nagyon nagy kihívást jelentett, de kitartásuk ésodaadásuk minden helyzetet megoldott. Most mi is egy kicsit ilyen helyzetben élünknéhány hete, a kialakult fertőzés veszély miatt. Hiába süt a nap és hívogat a természet,nem megyünk kirándulni és pihenni a kedvenc kiránduló helyeinkre, nem tudunk akkor és úgy vásárolni menni, ahogy szoktunk, és nem találjuk meg mindazon termékeket apolcokon, amikről megszoktuk, hogy mindig kéznél vannak. Most minden erőnketössze kell szedni, hogy meg tudjunk felelni mind a megváltozott munkahelyi és otthoni feladatoknak egyszerre, és közben támogassuk a családunkat és a segítségre szoruló rokonokat, barátokat és idegen embertársainkat. És mindemellett maradjunk megnőknek, akik virágozni szeretnének. De, ahogy egykor dédnagyanyáink és nagyanyáink, mi is minderre képesek vagyunk. Gondoljunk arra, hogy tavasz van, menjünk ki alevegőre, élvezzük a napsütést. Este nézzünk fel a csillagos égre és adjunk hálát azért,mert egészségesek vagyunk és szerető családban élhetünk. Biztonságban, jólétben és harmóniában. (Persze, mindig lehetne még jobb, ezt tervezzük meg, hogy mit kellene másképp csinálni, és tegyünk is érte.) Gondoljunk arra, hogy ez egy átmeneti helyzet és minden rosszban van valami jó is. Pihenjünk, olvassunk, tanuljunk valami újat. Mindez lelkileg feltölt minket.

Ennek a helyzetnek hamarosan vége lesz, és feltöltődve, megerősödve, átgondolva azéletünket ott lesz a lehetősége minden nőnek, hogy végre kiteljesedjen, kivirágozzon. Mindehhez sok erőt és energiát kívánok Nektek!

Szeretettel,

Margó
2020 április 21.