„Sikeres nők” rovatunk következő szereplője, Molnár Renáta 51 éves, 4 gyermekes édesanya. A Cor-Way® komplex egészségfejlesztő módszer alapítója, kidolgozója, személyi edző, lelkigyakorlat-vezető, táplálkozási tanácsadó és élménypedagógus.

A mozgás lelkisége című könyv társszerzője, és egy új típusú lelkigyakorlat társalapítója. 2016-ban a Sport–Lélek–Élet program oktatása, módszertana TÜV Tanúsítványt kapott. 2020-tól a szociális és gyermekvédelmi szférában minősített továbbképzésként választható a kiégést megelőző/kezelő módszertana.

„Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni…

A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.”

Charlotte Brontë gondolatai mintha az életutamat elevenítenék meg. Ebből merítve a fordulópontok, „forgószelek” és a változások rajzolata mentén mutatom be, hogy milyen út, vágy és motiváció vezetett ahhoz, hogy segítsek az embereknek az egészségük megőrzésében és fejlesztésében.

Gyermekorom első éveit Almásfüzítőn töltöttem édesanyámmal és a nővéremmel. Édesapám korai halála után, 6 éves koromban Budapestre költöztünk. Az iskolapad mellett a mozgás az életem szerves része volt. Atléta és szenvedélyes futó lettem. A heti 6 edzés, a szabályok, a sikerek és a kudarcok, az újrakezdések, a kitartás a versenysportban végigkísért. Túlmozgásos, figyelemzavaros, szorongó, zárkózott, de kreatív kislányként nehezen birkóztam meg az iskolai tanulmányokkal; diszlexiásként különösen küzdelmes volt a helytállás az iskolában. Egyáltalán nem jeleskedtem. Minden felelést, írásbeli megmérettetést pánik kísért.

Tízéves koromban nagy fordulat következett: alázatos szívű, nagy tudású rákkutató orvos lett az apukám, dr. Ottó Szabolcs. Naponta foglalkozott velem, segített, tanított és nagylányként már konferenciákra is magával vitt. Elfogadást, szeretetet kaptam tőle, tudásszomjat plántált belém és az egészségmegőrzés komplex szemléletét ismertette meg velem. Felejthetetlen élmény volt, mikor 16 évesen elvitt egy budapesti világkongresszusra. Ott összebarátkoztam egy japán orvoscsapattal. A kedvemért meghívta a 8 fős tudóscsapatot az otthonunkba és édesanyám magyaros ételekkel kedveskedett nekik.

A családunkban a keresztény értékrend iránytű volt. 12 éves koromtól egy regnumi közösség tagja lettem, persze sok lázadással, nekifeszüléssel tarkítva. Szüleim valójában nem a testnevelési pályát szánták nekem, így némi feszültséggel indultak a tanulmányaim. Amikor azonban látták a belső motivációmat, már mellém álltak, támogattak.

A következő mérföldkövet az egyetemi tanulmányok, a házasság és 4 gyönyörű gyermekem születése jelentette. Az egyetemi évek alatt, egy amerikai utazás kapcsán, 20 évesen komplex egészségnevelési programot dolgoztam ki a magyar iskolai oktatásra adaptálva, de amikor férjhez mentem és egymás után jöttek a gyerekek, csak szűk körben, karitatív módon tanítottam a különböző generációk érdeklődőit.

Főállású anyaként 14 évet voltam otthon a gyerekekkel. „Menedzseltem” őket a tanulásban és a versenysportban is. Negyedik gyermekem születése után az első 5 évben komplex mozgásfejlesztésre épülő terápiát alkalmaztam, 10 különböző szakember útmutatása nyomán, hogy talpra álljon és egészséges legyen a fiam egy koponyaműtét után. Ez idő tájt a „sürgető vágy” is megszületett a szívemben: közösségeket, egyesületet alapítottam, indítottam, építettem. Szentendrei otthonunk egyik helyiségében férjem támogatásával testi-lelki egészségfejlesztő tréningeket tartottam.

40 éves korom a „pálfordulat” éve volt: ha nem is a lóról, de a bicikliről leesve nagyon súlyos agyrázkódást szenvedtem, 7 helyen megsebződött az arcom és csak csodával határos módon maradtam életben. Ez a fordulat megtapasztaltatta velem az isteni kegyelemnek és a jelenlétének ajándékát, és feltétel nélküli szeretetét.

Az elhívás két bot képében jelentkezett!

A botjaimat a Biblia nyomán „mózesi csodabotnak”, női identitásbotomnak is neveztem, hiszen ezzel jártam először egyedül, csendben a hegyekben. Más minőségben, hiszen testi-lelki rehabilitációm idején és szívbéli könyörgéssel fohászkodva minden lépésért, a felépülésért és a megújulásomért.

Az egészségfejlesztő program, amelyet kidolgoztam és szenvedélyesen oktatok, 7 témakört fűz össze, Ilyen például a pozitív gondolkodás fejlesztése, a táplálkozás és sok más témakör, szintézisekre épülve +1 témakörrel egészül ki. Ez a mozgás/sport és az ima missziós küldetését jelenti, amit már gyerekkorom óta a szívemben hordozok, és ami mozgás és lelkiség formájában öltött testet az életemben.

Egy különös találkozás kapcsán – miután Hofher József jezsuita szerzetesnek elmondtam a víziómat – született meg a Jézusi gyaloglás új típusú lelkigyakorlata és A mozgás lelkisége című könyvünk. A LelkesTest-programban – ima- és mozgás-misszióban a Biblia tanításához alkalmazom/kapcsolom a nordic walking oktatását. Az ilyenformán történő járás – amely később sok ezer ember életében hozott és hoz ma is gyökeres változást a hétköznapokban – a mozgáslelkiség mozgalmává nőtte ki magát.

Ebben az időszakban 1 évre egy 5 éves indiai-magyar származású kisfiút is befogadtunk, ami nagy változást hozott a családunk életében. Nagy ajándék volt, mikor megtaláltuk azt a családot, akinek ő lett az egyetlen gyermeke.

Mára 3 gyermekem immár felnőtté vált és önálló életet él.

Amikor 27 év házasság után a férjemmel elváltak útjaink, ebben a fájdalmas „forgószélben” is talpon kellett maradnom és fel kellett építenem újra az egészségemet és az életemet. Nem szégyelltem, hogy törékenységemben én is segítségre szorulok. Szakemberek, a családom, a baráti köröm és a tanítványaim segítettek. A gyógyulás kapcsán már az újrakezdés a változás és a megújulás lépései jöttek. Budapestre költöztünk és vállalkozóként dolgozom. Magánórák, kurzusok, és most már képzések keretében vállalatok dolgozóinak és a szociális szféra dolgozóinak is segítek az egészségük fenntartásában, helyreállításában, a felépülésben, a talpra állásban, a mozgás szeretetében, a megújulásban, a stresszkezelésben, a szemléletváltásban, a lelki egészség megteremtésében vagy akár a kiégés megelőzésében, illetve annak kezelésében.

  1. december 29. egy különös találkozás napja volt Batthyány-Schmidt Margóval.

Hálatelt szívvel hallgattam a Magyar Női Unió vezetőjét, mikor megosztotta velem céljait, hitvallását az Unió küldetését, értékvilágát, szellemiségét.

Azonnal megéreztem, hogy én magam is könnyen azonosulok ezzel a szemlélettel, vízióval. Megtisztelő volt számomra a közös gondolkodás. A közös munka is kezdetét vette, majd a partnerség és tagként való meghívás. Bízom abban, hogy a magam kicsiny területén is hozzá tudok adni a Cor-Way egészségsport szellemiségével és egészségépítő lépéseivel, módszerével a nők, az anyák, feleségek és a családok életéhez az Unió keretein belül és azon kívül is.

Nagyon megragadott, ahogy Margó a történelmi családok összefogásáról is gondolkodik. Az összefogás gondolata, ha más területen is, de anyai ágon családi és lelki örökségem is egyben és a zsigereimben él. Hiszen szépapám és fia, Mérő János tettei, cselekedetei a századforduló idején is ezt képviselték az akkori Svábhegy Egyesület alapításával. Együtt gondolkodott Széchenyi Jenővel, Steindl Imrével, Jókai Mórral és másokkal a megújításon, az összefogáson. Támogatta Coubertein báró testet-lelket-szellemet megújító törekvéseit, szellemiségét, pedagógiáját, egészségnevelő, béketeremtő törekvéseit.

A fenti kép az Örök Női Konferencián készült, amikor A női lélek kincsestára és a sport kapcsolatáról, a szellemiségről, az értékekről beszéltem. Mélyen hiszem, hogy a női identitásunkban rejlő kincseket, bölcsességeket sokféle úton-módon tudjuk a felszínre segíteni, kivirágoztatni, megújítani és generációkat, határokat átívelve is kibontakoztatni. Reményteli, értékteremtő jövőképet, szellemiséget alkotni.