Dr. J. Újváry Zsuzsanna (a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja)

Árpád-házi Szent Erzsébet a szeretet és a könyörületesség szentje

A november hónap régi magyar neve a Nyilas „védjegyű” csillagászati hónap alapján Nyilas hava, vagy a keresztény megjelölés szerint Szent András hava (ünnepe: november 30-a). Gyanítom, hogy csak azért nem nevezték el Szent Erzsébet havának, mert a hónap már régóta foglalt volt a szent apostol által. Mindenesetre a sok-sok Árpád-házi szentünk közül is kiemelkedik az Európának, ezen belül is elsősorban a Német-római Birodalomnak szeretetből és könyörületességből példát mutató magyar királylány, akinek szentté avatásakor a koporsóját a vezeklőruhába öltözött mezítlábas II. Frigyes császár a vállán vitte. Koronáját – tisztelete jeléül – a szent fejére helyezte.

Ha a hónap nevét nem is Szent Erzsébettől kölcsönözték, a népi mondókák megemlékeznek róla:

November (népi mondóka)

„Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”

Erzsébet II. András magyar király (1205–1235) és Merániai Gertrud királyné 1207 júliusában született gyermeke volt, akit négyéves korában eljegyeztek a türingiai tartománygróf fiával, és hatalmas hozománnyal, arany- és ezüstkincsekkel megrakodva, díszes udvari kísérettel küldték új otthonába, Wartburg várába. Ahogy Erzsébet cseperedett, egyre erősebben látszott rajta a kiválasztottság jele: nemcsak gyakran imádkozott, hanem mindenkivel jót is cselekedett.

A királylány nemcsak gazdag földi hozománnyal, hanem páratlanul nagy szívvel, szelídséggel, ugyanakkor kellő határozottsággal és életszentséggel bírt, sőt híresen szép nő volt. Benne a középkor eszményképe tökéletesen kiteljesedett: a szépség, a jóság és az igaz harmóniája tette őt csodált szépséggé. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a földi világnak, a földi örömöknek éljen. Férjével, Lajossal tökéletes testi-lelki szerelemben egyesült, őt rövidebb útjaira elkísérte, és ha távolabbról érkezett haza, „elébe lovagolt és ezernél is több csókkal borította el”– említik a róla szóló krónikák. Erzsébetet tehát a halhatatlan szerelem védőszentjeként is tisztelhetnénk.

Erzsébet okossága, irányítóképessége is említésre méltó, hiszen férje távollétében ő igazgatta Türingiát, és gondoskodott kedves szegényeiről. 1226-ban nagy járvány és éhínség tört ki, amikor Erzsébet megnyitatta a tartománygrófi raktárakat, kenyeret süttetett, és kórházat építtetett a wartburgi vár tövében. Már első gyermeke születése után árvaházat alapított, a második után pedig 28 ágyas kórházat. Legismertebb csodajelenetei – Rózsa-csoda, Leprás-csoda – is ezekhez a cselekedetekhez köthetők.

A leprás-csoda (Tóthné Pálmai Katalin Szt. Erzsébet selyemkép-ciklusából részlet, magántulajdon)

Mindössze húsz éves, és éppen harmadik gyermekükkel volt várandós, amikor férje keresztes hadjáratra indult, de útközben meghalt. Erzsébetnek a tőle kapott zafír gyűrű hirtelen megrepedése jelezte a szeretett kedves halálát. Erzsébet fájdalmában összeomlott, de fel kellett épülnie, hiszen két héttel később eljött a gyermek megszületésének ideje.

Erzsébet előtt még ekkor is nyitva állt a választás lehetősége; kezét a német-római császár kérte meg, de míg korábban gyóntatója, Konrád atya szavára sem fosztotta meg férjét a házastársi örömöktől, ekkorra elérkezettnek látta az időt a világi hívságokról való lemondásra. Miután gyermekeiről megfelelően gondoskodott, belépett Assisi Szent Ferenc harmadik, a világiak számára alapított rendjébe, és Isten szegényei szolgálatára szentelte életét. A vagyonából alapított ispotályban ápolta, fürdette a betegeket, gyapjút font, vásznat szőtt, segédkezett a szülő asszonyoknak.

Fiatalon, mindössze huszonnégy évesen, 1231. november 17-én halt meg Marburgban. Halálakor madarak énekeltek körülötte. Két nappal később temették el, ez lett Erzsébet ünnepe.

Erzsébet halála (Tóthné Pálmai Katalin selyemképe)

A megélt és a sírja körül támadt csodáknak, valamint élete tisztaságának, áldozatvállalásának köszönhetően Erzsébet halála után azonnal megkezdődött a szentté avatási procedúra, és páratlan gyorsasággal, négy évvel később a pápa a szentek közé iktatta, ugyanott, ahol hét évvel korábban Assisi Szent Ferencé történt. 1236. május 1-jén emelték földi maradványait a marburgi Szent Ferenc templom oltárára. A császár a következő szavakkal helyezte Erzsébetre koronáját: „Ha nem tudtalak császárnévá koronázni a földön, fogadd tiszteletem jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy.”

Erzsébet tiszteletére Európa-szerte, így hazánkban is templomokat és kórházakat, leprozóriumokat (lepra-kórházakat) emeltek. Tisztelete gyorsan terjedt, így a Német Lovagrend, a hesseni őrgrófi ház és Hessen védőszentjévé, „Németország dicsőségévé” vált.Az első Szent-Erzsébet kórházat maga II. Frigyes császár alapította Nürnbergben. Erzsébet öccse, IV. Béla királyunk (1235–1270) és gyermekei is elősegítették tiszteletét. Maga a király alapította a tiszteletére emelt templomot Győrben, majd Esztergomban. A neki szentelt templomok közül különösen kiemelkedik a kassai plébániatemplom, amely 1380 előtt leégett, de helyén épült a ma is álló gótikus csarnok-templom, amely a maga nemében a legnagyobb Közép-Európában.Az egykori Nyulak Szigetén – ma: Margitsziget – Erzsébet unokahúga, a későbbi Szent Margit imái a Szent Erzsébet oltár fölött szálltak az Ég felé. Feltételezett szülővárosában, Sárospatakon évente többnapos ünnepségsorozatot tartanak, és tiszteletére Erzsébet-rózsákat – hiszen ez a csodálatos, misztikus virág az ő szimbóluma – ültetnek a plébánia-templom mellett álló szobra köré.